Joshua Muravchik: Putyin és az Iszlám Állam jelenti a veszélyt

Joshua Muravchik: Putyin és az Iszlám Állam jelenti a veszélyt

A Mandiner tudósítása a Terror Háza Múzeumban tartott Szabadság/Haracosok válasza a kommunizmusra című kerekeasztal-beszélgetésről.

Joshua Muravchik, az amerikai neokonzervatívok egyik vezető személyisége épp paradicsomokat gyomlált a kertjében, John O´Sullivan, Margater Thatcher volt tanácsadója, a budapesti Danube Institute elnöke pedig épp koktélt rendelt egy granadai hotel bárjában, amikor megtudta, hogy Berlinben áttörték a falat. Mit csináltak a „hidegháborús harcosok” a berlini fal megnyitásakor? Mit gondolnak 1956-ról, s hogy látják napjaink kihívásait? Erről beszélgettek a Terror Házában. Tudósításunk.

Joshua Muravchik, az amerikai neokonzervatívok egyik vezető személyisége épp paradicsomokat gyomlált a kertjében; John O´Sullivan, Margater Thatcher volt tanácsadója, a budapesti Danube Institute elnöke pedig épp koktélt rendelt egy granadai hotel bárjában, amikor megtudta, hogy Berlinben áttörték a falat. A két személyiség és Patrick Egan moderátor a Terror Házában beszélgetett hétfő este annak kapcsán, hogy nemrég jelent meg magyarul Muravchik Földre szállt mennyország – A szocializmus története című kötete a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában.

Muravchik úgy emlékezett, amikor megnyitották a berlini falat, felhívta őt a Washington Times, hogy mit gondol erről. Ő azt felelte: élete hátralévő részét a jazznek szenteli, mivel addig a fal ellen küzdött, s az most ledőlt.

John O´Sullivan elmondása szerint épp Granadába ment nyaralni, és miután leszállt a gép, épp egy koktélt vett a hotel bárjában. Közben arra gondolt, hogy a következő repülővel haza is mehetne, de végül maradt, és rendelt még egy koktélt, mivel úgyis „ez volt a csúcspont”. Sullivan megjegyezte: a berlini fal leomlásához vezető események Magyarországon gyorsultak fel.

Muravchik rámutatott: a harmincas évektől egészen a Szovjetunió összeomlásáig a kommunista projekt megítélése pozitív volt: az Egyesült Államok népszámlálási adattárának más országokkal foglalkozó fejezetében, amely a CIA adatain nyugodott, az NDK GDP-je még 1988–89-ben is magasabbnak volt feltüntetve, mint az NSZK-é. Sullivan leszögezte, hogy a szovjet statisztikák hazudtak, Moszkván és Leningrádon/Szentpéterváron kívül pedig hatalmas szegénység uralkodott. Az oroszok a GDP-t magasabbnak, a katonai kiadásaikat pedig alacsonyabbnak állították be, mint az valójában volt.

Joshua Muravchik szerint a ki nem mondott végcél nyugaton is a szocializmus lett, főleg 1968 után. Sullivan rámutatott: ekkor egyfajta „kulturális mazochizmus” uralkodott nyugaton, amely magát le-, az ellenfelet pedig felértékelte. A nyugatnak a kommunizmus kihívására való reagálását elemzi 1998-as kötetében, a From Plato to NATO-ban David Gress – Sullivan szerint ez a valaha volt legjobb könyvcím. A baloldaliak a második világháborút követően úgy tartották: a nyugati imperializmus árnyékában a nyugatnak nincs joga kritizálni a Szovjetuniót.

Az Egyesült Államok 1968-71 környékén viszont a lehető legrosszabb pozícióban volt a Szovjetunióval szemben a vietnami háború miatt, az ENSZ-et pedig a nyugatellenes erők kezdték dominálni. Ronald Reagan amerikai republikánus elnök ugyanakkor hibának tartotta a détente, az „enyhülés” politikáját, amely a hosszú távú békés egymás mellett élésre rendezkedett be.

A szocialista eszme eleinte még magát Joshua Muravchikot is bűvkörébe vonta. A neokon American Enterprise Institute és más intézetek munkatársa fiatalon lelkes szocialista aktivista, szervezeti vezető volt. Ma ezt úgy látja: „sosem voltam kommunista, inkább az európai szociáldemokrácia volt számomra az ideál”. Az egyetem alatt rá kellett döbbennie, hogy a kapitalizmus és a kommunizmus nem egyenrangú „gonoszok”, és akárhogy is ellenezte a kapitalizmust, be kellett látnia, hogy a „kommunizmus százszor gonoszabb”.

Sullivan arról beszélt: sosem volt szocialista, s mindig is hazafi volt, mivel a második világháború után így nevelték az angolokat. Mint mondta: mielőtt tudatos konzervatív lett volna, már azelőtt is antikommunista volt, amiben megerősítette az olyan Amerika-ellenes amerikai diákokkal való találkozás, akik semmit sem tudtak a világról.

Hozzátette: katolikusként nyomon követte a Mindszenty-ügyet, 1956-ban pedig „potyogtak a könnyeim és szégyelltem magam, hogy nem csinálunk semmit”. Muravchik csak kilenc éves volt ´56-ban, így közvetlen élményei nincsenek, de sokat olvasott a szabadságharcról; mint mondta, a szovjetek újra és újra „kupán csapták” a rémtetteikről megfeledkező nyugatot. Mindig csináltak valamit, ami nem hagyta nyugodni a nyugatiak lelkiismeretét, legyen az az ukrajnai éhínség, 1956 vagy épp az 1968-as csehszlovákiai bevonulás.

Muravchik szerint angol kollégája nem neokon, hanem tory, és így gyorsabban reagált bizonyos dolgokra. Őt „tory fából faragták, akárcsak Thatchert”. Reagan ugyanakkor igazi neokon volt, aki „ugyanúgy balról indult”, mint Muravchik maga, és „sokkal balosabb volt, mint azt az életrajzírói elismerik”. Ugyanakkor a későbbi amerikai elnök ösztönösen antikommunista volt a színészszakszervezet vezetőjeként is.

A beszélgetésen szóba került két folyóirat, az amerikai Commentary, amely a neokonok egyik vezető orgánuma; valamint a William F. Buckley által alapított National Review. Mint John O´Sullivan mondta, „a Commentaryt zsidónak könyvelték el, a National Reviewt pedig katolikusnak” (a Commentary-t az Amerikai Zsidó Bizottság alapította 1945-ben, Buckley pedig katolikus volt). A két folyóirat szerzői viszont 85 százalékban egyetértettek a dolgokat illetően, ezért együttműködésbe kezdtek. A Commentary-nek Sullivan szerint inkább Nyugat-Európában, míg a National Review inkább Kelet-Európában volt nagyobb a hatása.

Patrick Egan, a beszélgetés moderátora feltette a kérdést: mit gondol a két „hidegháborús harcos” a mai helyzetről. Joshua Muravchik szerint ma átláthatóak a világpolitika ügyei: egyrészt Putyin fenyegeti Ukrajnát – ebben a konfliktusban nem lehet tudni, hogy az orosz elnök meddig mer elmenni; másrészt komolyabb veszély a radikális iszlám; viszont a kettő közül egyik sem ideológiai veszély. Muravchik szerint a legfontosabb, hogy „két év és két hónap múlva az Egyesült Államok új kormánya miként akar reagálni a kihívásokra”, most ugyanis az Obama-adminisztráció úgy tekint ezekre, hogy „minden fenyegetést megérdemlünk a múlt bűneiért”. Obama harca az Iszlám Állam ellen nem lehet sikeres, ha úgy áll hozzá, hogy „harcolunk egy kicsit, de lehet, hogy nem leszünk sikeresek és akkor így jártunk”.

John O´Sullivan úgy látja: az ukrajnai fenyegetettség sokkal veszélyesebb, mint Muravchik véli. Szerinte Európának szervezetileg és anyagilag újjá kell építenie a NATO-t, sok pénzt kell fektetnie saját védelmi szervezetébe és vissza kell hívnia az öreg kontinensre az Egyesült Államokat. Az ukrajnai válság ugyanis egyenes következménye Obama Európa iránti érdektelenségének. Sullivan szerint az Iszlám Állam elleni harc a vietnami háborúra emlékeztet. Az angol közéleti személyiség szerint „a kulturális mazochizmussal szemben vissza kell nyernünk az önbizalmunkat”, mivel „a mi társadalmaink még mindig erkölcsösebbek és hatékonyabbak”. Sullivan úgy látja: a mazochizmus depresszív. Szerinte Orbán Viktor is arra gondolhatott az illiberális demokráciáról szóló beszédében, hogy a kormányoknak büszkéknek kell lenniük a saját társadalmaikra és eredményeikre.

Forrás:

http://mandiner.hu/cikk/20141111_joshua_muravchik_putyin_es_az_iszlam_allam_jelenti_a_veszelyt

Vissza