Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából: Tisza István

Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából: Tisza István

A Habsburg Történeti Intézet rendezvénysorozatának február 13-i eseményén Maruzsa Zoltán történész (ELTE), köznevelésért felelős államtitkár tartott előadást Tisza István külpolitikai nézetei címmel.

Maruzsa Zoltán arról beszélt: Tisza István politikai karrierje szempontjából lényeges, hogy apja, Tisza Kálmán révén már gyermekként egy olyan különleges közeg vette körül napi szinten, ami termékenyítőleg hatott a gondolkodására, és többek között a diplomácia felé is képes volt terelni érdeklődését. Tisza István Németországban tanult, de tudunk angliai utazásáról is, tehát fiatalkori kitekintései révén igen komoly tapasztalatokra tett szert – hangsúlyozta Maruzsa Zoltán.

„Politikai gondolkodásának középpontjában a magyar szuverenitás, Magyarország integritásának a kérdése állt, ebből a perspektívából vizsgált – nem csak a külpolitika vonatkozásában – nagyon sok ügyet.” – szögezte le a történész.

Az egyik legfenyegetőbb külpolitikai veszélynek – többé-kevésbé az adott korszellemnek megfelelően – az orosz birodalom pánszláv törekvéseit tekintette. Szintén alapvetés volt a németekkel való szövetség, amit – ahogy Maruzsa Zoltán rámutatott – a két vesztes világháború után már egészen másképp értékelt az utókor. Az Osztrák–Magyar Monarchia megerősítése, a dualizmus fenntartása, a magyar érdekek képviselete ugyancsak Tisza politikai elkötelezettségének fontos elemeit képezték.

Maruzsa Zoltán elmondta: Tisza képviselői időszaka és első miniszterelnökségének időszaka külpolitikai szempontból gyakorlatilag érdektelen, a komoly fordulatot az 1912. novemberi, aradi beszéde jelentette, ahogy a balkáni kérdés kapcsán nyilvánult meg: ekkor a törökök kivonulását követő átrendeződés magyar szempontjait vetette fel. Háború alatti külpolitikájának változásaira főként parlamenti beszédeiből következtethetünk – emelte ki a történész, hangsúlyozva: Tisza ebben a helyzetben is kiállt a német szövetség mellett, ám megjelent a távolságtartás, hiszen számára az elsődleges a magyar integritás, a magyar érdekek képviselete volt. Mindemellett a Monarchia fenntartásával kapcsolatos álláspontja, a helyzetértékelésnek megfelelően jelentősen változott.

Vissza